2009. júniusában találkoztam életemben először a ScrapBookkal. Akkor egy esküvői fotóalbumot barkácsoltam össze Photo Shoppal. Eleinte alig boldogultam vele, kénytelen voltam a neten, könyvekben utánajárni mit hogyan kell, mert addig én sose használtam ezt a szoftvert, bár már régóta itt lapult a számítógépen. Az alapoknál kezdtem és ahogy beleástam magam egyre jobban megtetszett a szerteágazó lehetőségek sora, amit ez a program kínál. Ahogy összeállítottam az album oldalait, akkor azután kezdtem kutakodni, hogyan is lehetne mindezt kézzel foghatóvá, albummá alakítani. Ha jól emlékszem akkor keresgélések közben, véletlenül keveredhettem először ScrapBookos weboldalakra, galériákba, ahol elámultam mennyi csodaszép oldalt készítenek más emberek.
Végül is a fotóalbumom 49 oldalas lett, nyomdába vittem, ahol egy példányt nyomtattak nekem gyönyörű albumpapírra. Meglepően segítőkészek voltak a nyomda dolgozói. A főszerkesztőhölgy foglalkozott vele külön. Láthatóan tetszett neki, hogy különleges feladatot kell megoldaniuk. Ott helyben beköttettem, kemény borítós lett és vajszínű filcborítást kapott, amit saját kezűleg piros filccel, székely motívumokkal díszítettem. A fényképalbum egyedi lett és nagyon nagy örömet szereztem vele az ajándékozottaknak.
Viszont a fejemben továbbra is ott motoszkált az a sok szép SB oldal amit a neten láttam, és amint túl voltam az első sk. albumkészítésen, majd egy német nyelvvizsgán, megállíthatatlanul kutakodtam tovább mi is az a ScrapBook, milyen formái vannak és elkezdtem gyűjtögetni. Mára megrögzött készletgyűjtögető lettem, mindent letöltök amiről azt gondolom fel fogom tudni használni valamire.
Augusztusban megszületett a második kisfiam, ami hatalmas boldogság az életemben, viszont a SB kicsit háttérbe szorult egészen mostanáig.
Éppen jókor cseppentem vissza a screppelésbe, hisz most volt a digitális SB világnapja és ennek keretén belül a scrapbook.hu portálon fergeteges kihívásokkal freebiekkel teli héten vagyunk túl. Nagyon jól éreztem magam.
Azt hiszem ez a hobbim nem múló szeszély lesz. :)
Végül is a fotóalbumom 49 oldalas lett, nyomdába vittem, ahol egy példányt nyomtattak nekem gyönyörű albumpapírra. Meglepően segítőkészek voltak a nyomda dolgozói. A főszerkesztőhölgy foglalkozott vele külön. Láthatóan tetszett neki, hogy különleges feladatot kell megoldaniuk. Ott helyben beköttettem, kemény borítós lett és vajszínű filcborítást kapott, amit saját kezűleg piros filccel, székely motívumokkal díszítettem. A fényképalbum egyedi lett és nagyon nagy örömet szereztem vele az ajándékozottaknak.
Viszont a fejemben továbbra is ott motoszkált az a sok szép SB oldal amit a neten láttam, és amint túl voltam az első sk. albumkészítésen, majd egy német nyelvvizsgán, megállíthatatlanul kutakodtam tovább mi is az a ScrapBook, milyen formái vannak és elkezdtem gyűjtögetni. Mára megrögzött készletgyűjtögető lettem, mindent letöltök amiről azt gondolom fel fogom tudni használni valamire.
Augusztusban megszületett a második kisfiam, ami hatalmas boldogság az életemben, viszont a SB kicsit háttérbe szorult egészen mostanáig.
Éppen jókor cseppentem vissza a screppelésbe, hisz most volt a digitális SB világnapja és ennek keretén belül a scrapbook.hu portálon fergeteges kihívásokkal freebiekkel teli héten vagyunk túl. Nagyon jól éreztem magam.
Azt hiszem ez a hobbim nem múló szeszély lesz. :)
Én még csak most olvastam ezt a bejegyzést. :) Mondjuk jobb később, mint soha. :) Klassz, amiket írtál a kezdetekről, kíváncsi lennék arra az első scrapbook albumodra. ;)
ReplyDelete