Digitálisból kézzelfoghatót

Jobb címet nem tudtam adni ennek a bejegyzésnek. :) Vagy lehetett volna 'hibrid alkotások' is, de mégis az első mellett maradtam, majd kiderül miért.

Tegnapelőtt ünnepeltük párom születésnapját. Olyan ajándékot szerettem volna csinálni neki, aminek hasznát is veszi, szép is, jelentése is van.

Mivel esténként a laptopja vagy a térdén vagy a kedvenc NFL könyvén csücsül az ölében, eszembe jutott, hogy neki is csináltathatnék egy babtáblát. Egy nagyot, hogy az egér is elférjen a laptop mellett. No nem is kellett több, gyorsan összedobtam egy oldalt pár mostanában készült fotónkkal és egy ötlettel, amit ITT találtam, hogy személyreszabott legyen az ajándék. :)

A teafilterek igaziak, a párom kedvencei. A felirathoz Michelle Coleman | Hand stamped alpháját használtam, alá kávéfoltokat saját ecsetkészletből vettem. A fotókhoz pedig Creashens tépett fotóit és tasakjait. További részletek ITT.

A kép koncepciója nagyon egyszerű. A teás felirat kb akkora, mint a laptop, jobb oldalon a fotók, pedig mindig látszanak munka közben. Amikor apa fáradtan elteszi a gépet, akkor pedig a teás üzenet várja. :) Jah, nagyon teás, biztos nem írtam még...

Amint elkészült a kép, megrendeltem a babtáblát. Olyan szerencsém volt, hogy szűk egy hét alatt meg is hozta a postás, így Gábor szülinapján át is tudtam adni. Örült neki nagyon. A babtábla szokás szerint szépen kidolgozott, nagyon jó minőségű. (nem ez volt az első rendelésem) Tényleg csak ajánlani tudom minden laptop tulajdonosnak. :)

***

Ma délután pedig egy kicsi, falra akasztható képet készítettem, amelyen a múlt hétvégi abádszalóki rövid nyaralásunk legemlékezetesebb momentumát és tárgyait örökítettem meg.

Ez az alkotás amiatt hibrid, mert a háttérképre nem kézzel pecsételtem, hanem egy digitális ecsetkészletemből nyomtattam rá párat, majd utána a kinyomtatott fotót kicsit öregítettem, gyűrögettem, ráragasztottam úgy, hogy felül nyitott legyen, így helyet adva néhány apró emléktárgynak.

A fotó fölötti gézlapokat előbb kávéztam, majd miután megszáradtak, random rávarrtam varrógéppel. Azokkal a kavicsokkal díszítettem, amelyeket a parton gyűjtöttünk Zsombival zoknikba. Jó móka volt. :)

Ilyen lett.

(Ha már elkészült nevezem az augusztusi Rayher | Alkoss nyári emlékekből! kihívásra.)

 Köszönöm, hogy itt jártál!